Blog

Amikor egy francia nőre gondolunk, legtöbbször cicomás ruhák, erős parfümök, kissé kócosan elegáns frizura és egy némileg „beképzelt” nő ugrik be elsőre. Ez a sztereotípia követi a francia nőket, talán annak köszönhetően, hogy a francia divat, a parfümgyártás, a rizsporos parókák és a más nyelven megszólalni nem akaró pökhendi viselkedés sokaknak ismerős lehet velük kapcsolatban.

De azt mindenképpen érdemes előre leszögezni, hogy francia és francia között is óriási különbség van, (nem csupán azért, mert minden ember más) mert alapvetően van a párizsi nő és a francia nő. Igen, ez az ország kellőképpen nagy ahhoz, hogy a főváros jelentősen elkülönülhessen az ország többi részétől és ez bizony Franciaországon belül is vezet néha konfliktushoz. Mert a déliek vagy ahogy mi ismerjük őket a provence-i lakosok (persze nem egész dél-Franciaország Provence, de ez már részlet kérdés egy másik országban élő külső szemlélőnek) bizony legtöbbször kellő ellenszenvvel viseltetnek a puccos főváros iránt.

Napjainkban a borbély szalonok a reneszánszukat élik és gomba mód nőttek ki Budapest belvárosának éltető földjéből. Köszönhetően a szakma újraéledésének egyre több férfi foglalkozik a frizurájával, a szakállával és szemöldökével, amelyet mi hölgyek örömmel konstatálunk. Mert ha egy férfi igényes, az egy nőnek mindig szemet gyönyörködtető.

És ennek a hagyomány újraéledésnek köszönhetően egyre több férfi otthon is a hagyományos borotválkozás felé kacsingat és a bőrápolással is egyre többen foglalkoznak.

De honnan ered a „Barber” hagyomány és mi köze a szappanhoz?

Már az ókori Egyiptom feltárásakor is találtak borotvához hasonló tárgyakat, mert az első borbély szolgáltatásokat vélhetően ie.5000-ben itt végezték. Ekkor még osztriga héjból és tűzkőből készítettek szerszámokat. Ezek a férfiak nagy tiszteletnek örvendtek és leginkább papok vagy orvosok voltak.

Már az ókori görögöknél is társasági eseménynek számított ha egy férfi borbélyhoz ment, csak úgy mint a nyilvános fürdők használata.

A középkortól a borbélyok gyakorta fogorvosként vagy sebészként is működtek ezért lett a nevük borbélysebész. Londonban például céheket alapítottak melyek igen nagy hatalommal bírtak.

A 20. század elején a férfiak már „csak” hajat vágatni és borotváltatni jártak a borbély üzletekbe, ahol társasjátékoztak  és pletykáltak csak úgy mint a hölgyek a fodrásznál.

Bevallom őszintén, amikor kezdő kozmetikus koromban Ilcsi néni, a mindannyiunk által bálványozott kozmetikus mester azt tanácsolta, hogy tusfürdő helyett csak szappant használjuk, kicsit fennakadtak a szemeim. Abban az időben nekem az volt a tapasztalatom, hogy a tusfürdő krémesen tisztít, a szappan pedig szét szárítja a bőrt, amitől az fürdés után húzódik és azonnal testápoló után kell kutatni a fürdőszobába.

Így szánom-bánom, de sokáig nem fogadtam meg a tanácsát. Aztán elkerültem Franciaországba, ahol még a legkisebb szupermarket polcai is roskadoznak a kozmetikumoktól, a helyi déli emberek, viszont legnagyobb meglepetésemre mégis a szappan használatát preferálják. Ahogy egyre többet jártam kis szappan manufaktúrákba vagy akár nagyobb tradicionális helyi parfümériákba, egyre inkább elkezdett vonzani a szappanok világa. Belemerültem a témába, beszélgettem a helyi szappan készítőkkel és a parfümériák dolgozóival és azon kaptam magam, hogy a fürdőszobából kiszorultak a tusfürdők és egyre több lett a szappan